Rodolfo
2009 december (?) - 2011. 01.01
Szomorúan kezdődik ez az év: Rodolfo, a sokat próbált fehér egérke örök álomra szenderült újév reggelére.
Rodolfo volt az egyik első védencünk, még 2010 januárjában mentette meg őt a Noé egyik önkéntese a kígyóeledel-sorstól. Jobban mondva, Rodolfo mentette meg saját magát a talpraesettségével. A kígyó gazdája ugyanis, miután a vagány kisegér fél órát túlélt a kígyó terráriumában, inkább kivette, és az önkéntesünknek adta. Rodolfo ezért kapta a nevét a nagy bűvészről: igazi trükkös állatka volt.
Nagy hátránnyal indult a gazdikeresésben, hiszen egyszerű, fehér laboregérként nem tarthatott számot sem a különlegességet kedvelő egérbolond biológusok, sem a gyerekük egérmániáját kénytelen-kelletlen eltűrő édesanyák körében, és bár sosem jelentkezett érte gazdijelölt, Rodolfo mit sem törődött ezzel, boldog volt és elégedett. 8 hónapig egy hatalmas terráriumban élt egyedül, ahol igazi kis birodalmat épített ki magának faágakból, szénából és forgácsból, luxuslakosztállyal, föld alatti kazamatákkal és légtornász-paradicsommal. Öreg napjaira egy kisebb terráriummal kellett beérnie, de talán nem is bánta, mert nem volt már olyan mozgékony, a rajongásig szeretett futókereket is elhanyagolta. Sosem volt beteg, fitt volt és elegáns még öregen is; az emberekkel ugyan sosem barátkozott meg teljesen, de ezt a kígyós kaland után talán megbocsáthatjuk neki.
Elaludt, csöndben és feltűnés nélkül, örökre. Semmi jelét nem mutatta, hogy távozni készül, úgy hagyott itt, mint egy bűvész, aki csak előadni megy. Talán dolga akadt odaát. Biztosan van egy pár kígyó a szivárványhídon túl is, akinek meg kell mutatni, mi is az az egérkurázsi...
1 megjegyzés:
Álmodj szépeket Kis Varázsló!
Megjegyzés küldése