Jelentés a Rágcsálómentő Csoport munkájáról 2010-ben

Statisztika
A Rágcsálómentő Csoport 2010-ben 212 új állatot vett gondozásba a már meglévők mellé. Az új állatok között 55 tengerimalac, 30 patkány, 28 degu, 18 csincsilla, 9 szíriai aranyhörcsög, 32 dzsungáriai törpehörcsög és 36 házi egér volt. Bár ezek a fajok nem rágcsálók, 3 nyúl és 1 vadászgörény gondozását is vállaltuk.
2010-ben 119 állatot adtunk örökbe (16 patkányt, 1 vadászgörényt, 3 egeret, 18 dzsungáriai törpehörcsögöt, 26 degut, 16 csincsillát, 34 tengerimalacot, 5 szíriai aranyhörcsögöt), és 26 állat pusztult el nálunk (11 egér, 2 tengerimalac, 2 csincsilla, 3 degu, 4 patkány, 4 dzsungáriai törpehörcsög). Jelenleg 69 állat keres gazdát.

Kiadások és bevételek
A Csoport éves, számlával igazolt kiadásai 328 580 Ft-ot tesznek ki, melynek legnagyobb része állatorvosi költség. A Csoporthoz érkezett adományok összege 2010-ben 88 000 Ft volt; a fennmaradó költségeket a Csoport tagjai saját forrásaikból fedezték.

Tapasztalataink összegzése
A legnagyobb probléma még mindig az ivartalanítás, illetve az adott fajokkal kapcsolatos ismeretek hiánya. Nagyon gyakori, hogy magas vemhesen (előrehaladott vemhesen) kerül hozzánk egy állat, és rágcsálók esetében ilyenkor az SOS ivartalanítás rendkívül kockázatos, ezért nem alkalmazzuk. Így már több alomnyi kisállat született nálunk, s a róluk való gondoskodás és a gazdikeresés a mi feladatunk. Visszatérő gond, hogy az állattartók nem tudják megkülönböztetni a hím és a nőstény egyedeket, vagy egyenesen szándékosan tartanak együtt különböző nemű állatokat abban a hitben, hogy ez az állat életminőségét javítja, holott csak állandó felesleges szaporulathoz vezet. Sajnos általános, hogy az állattartók nem az első nem kívánt alom után kérnek segítséget, hanem csak akkor fordulnak hozzánk, amikor már tényleg nagy a gond, és egyszerre 15-20 állat elhelyezését kell megoldani. Ezért lényeges feladat a kisállat-tartók felvilágosítása az ivartalanítás lehetőségeiről, és az egynemű csoportokban tartás fontosságának hangsúlyozása.
Viszonylag újdonságnak számít az utcán talált rágcsálók megjelenése. A kidobott, utcán élő rágcsálók számát még megbecsülni sem nagyon lehet, hiszen eddig senki sem foglalkozott az összegyűjtésükkel, befogásukkal, így erre vonatkozóan nincsenek adatok és tapasztalatok. 2010-ben 5 tengerimalac, 8 degu, egy egér, két csincsilla és egy patkány került hozzánk az utcáról; minden esetben emberhez szokott, szelíd állatokról van szó. Több esetben ketreccel együtt tették utcára az állatokat, jellemzően a kuka mellé. Bár annak az esélye, hogy egy rágcsáló az utcán, városi környezetben túléljen, nem túl nagy, a kóbor rágcsálók száma valószínűleg nagyobb, mint először feltételeztük. (Természetesen nem a vad populációról, hanem a szelíd, emberhez szocializált, és később “szélnek eresztett” állatokról van szó.) Egyik védencünk, Olga, a díszpatkány a bejelentők megfigyelései szerint legalább 2-3 hónapot töltött el az utcán egy telefonfülkében, ráadásul az őszi-téli hónapokban, és meglepően jó kondícióban élt túl. Az állat rendkívül jól rejtőzködött, a helyiek közül is csak azok vették észre, akik egyszer véletlenül felfigyeltek rá, és utána kifejezetten keresték. Ez arra figyelmeztet, hogy a városban sok gazdátlan szelíd rágcsáló élhet, de jelenlétük nem látványos, így a feltérképezésük és a befogásuk is nehéz, és csak a helyi lakosság együttműködésével lehet sikeres.
Hasonlóan új jelenség a rágcsálók leadása az állatrendészeti telepekre; az Illatos útról egy patkányt hoztunk el 2010 decemberében.
Meglepő módon visszatérő probléma, hogy allergia miatt adnak le nekünk állatokat. Úgy tűnik, kisállatok esetén csak nagyon kevesekben merül fel, hogy előzetesen allergia-tesztet kérjenek, vagy legalább egy állattal való személyes megismerkedéssel teszteljék, hogyan reagál a szervezetük a szőrre. Fontos volna tudatosítani a leendő kisállat-tartókban, hogy ha még sosem volt dolga az adott fajjal, nem árt előtte felkeresni egy tenyésztőt, és pár órát eltölteni az állatok között, mert így jó eséllyel kiderül, ha allergiával kell számolnia, és felelősen át tudja gondolni, hogy valóban tudja-e vállalni az állatról való gondoskodást.
Akárcsak a kutyák és macskák esetében, igen gyakori a kisállatoknál is, hogy a gazdi kisbaba érkezése miatt adja le az állatot. Bár természetesen ezeket az állatokat nem utasítjuk el, az állatok leadását ilyen esetekben nem mindig érezzük indokoltnak. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az állatok és a kisgyerek együttélésének feltételeiről minél szélesebb körben tájékoztassuk az állattartókat, hiszen az egészséges, jól szocializált, megfelelően tartott kisállat nem jelent kockázatot sem a kismamára, sem a gyermekre.
Az állatok elhelyezésénél problémát jelent, hogy a rágcsálótartáshoz szükséges felszerelések igen drágák, és sok esetben külön ketrecet / terráriumot kell biztosítani az egymással össze nem szoktatható egyedeknek. Az ivartalanítás bizonyos fajoknál elvégezhető (patkány, tengerimalac, degu, csincsilla), de csak egy bizonyos életkorig javasolt, mert idős korban a műtéti altatásnak nagy a kockázata. Más fajoknál (hörcsög- és egérfélék) az ivartalanítás nem megoldható, így nem csak külön a hímeknek és nőstényeknek, de a domináns hímek számára egyenként is külön elhelyezést kell biztosítanunk.
Tapasztalataink között kell említenünk sajnos a kommunikációs nehézségeket is. Nem gyakran ugyan, de előfordult, hogy neheztelő leveleket kaptunk, amiért nem reagáltunk elég gyorsan egy-egy megkeresésre, vagy a honlapon olvasható információk nem voltak teljesen naprakészek. Ezt mi leginkább annak tudjuk be, hogy az átlagember nagyon keveset tud az állatmentés napi gyakorlatáról, és a legtöbbjükben fel sem merül, hogy ezt a tevékenységet egy maroknyi önkéntes a szabadidejében csinálja. Bár az efféle támadásokat néha igazságtalannak érezzük, a jövőben mindenképpen figyelnünk kell rá, hogy az ebből fakadó esetleges konfliktusokat minimalizáljuk.