Végigmentünk az Egérúton

Örömmel jelenthetjük, hogy szombat este sikeresen zártuk az Egérút c. zenés irodalmi estet, Balázs László Gábor és művésztársai versszínházi estjét. Egyedi hangulatú, érdekes és inspiráló előadásban lehetett részünk, amely az állat és ember, ember és természet kapcsolatát az átlag állatbarát számára szokatlan megvilágításban, a költészet és a komolyzene tolmácsolásában mutatta be. A rendhagyó est lehetővé tette, hogy olyan közönséggel ismertessük meg pár bevezető szóban a munkánkat, akikhez egyébként kisebb eséllyel jut el csoportunk híre. Külön büszkék lehetünk, hogy az esten az egyik önkéntesünk, Bartók-Barnóczky Boglárka kisprózája, a két deguról és két macskáról szóló rendhagyó tanmese is helyet kapott.

Az est részletes programja a következő volt:

Bartók-Barnóczky Boglárka bevezetője
J. S Bach: E-dúr Preludium szólóhegedűre
Örkény István: Az állatvédő egyesület közleménye
Anekdota
Szabó Lőrinc: A bolond igazsága
Improvizáció
Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?
J. S. Bach: F-dúr kétszólamú invenció
Bartók-Barnóczky Boglárka: Cica tévé – degu show
Sigfried Karg-Elert: fisz-moll (Apassionata) szonáta szóló fuvolára
Simon István: Mirza
Örkény István: Gondolatok a pincében
Pilinszky János: Vesztőhely télen
Ceglédi kanna, hegedű improvizáció
Pilinszky János: Fabula
Erdélyi József: Farkasverem
Ceglédi kanna szóló
Weöres Sándor: De profundis
Ceglédi kanna, hegedű, difónikus ének improvizáció
Weöres Sándor : A kő és az ember
Balázs Gergely: Az éhes farkas – hegedű, ceglédi kanna
József Attila: A kutya
J. S. Bach: E-dúr Loure és Gigue szóló hegedűre

Az est bevétele, amit a művészek nagylelkűen felajánlottak nekünk, 49 ezer Ft. Ezúton is köszönjük a művészeknek a nagyvonalúságot, az est közönségének pedig a támogatást és az adományokat!

Külön örömünkre szolgál, hogy a négy művész, akik először erre a produkcióra áltak össze, a jelek szerint annyira megtalálta a közös hangot, hogy a továbbiakban is együttműködnek, és több közös fellépést is terveznek. Nem sok állatmentő csoport mondhatja el magáról, hogy egy művésztársulat megszületése is a nevükhöz fűződik, így méltán lehetünk büszkék. Sikeres és gyümölcsöző művészi és szakmai együttműködést kívánunk a művészeknek, és reméljük, hogy lesz még hasonló, közös rendezésű estünk!

Balázs László Gábor, a versmondó

Pálfalvi Máté és Szekeres Attila

Balázs Gergely

Azoknak, akik lemaradtak az estről, álljon itt az egyik elhangzott Örkény egyperces, amely különösen közel áll a szívünkhöz.

Örkény István: Gondolatok a pincében

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban mozdult valami.
- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki.
Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.
Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt tovább szőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.