Az örömteli hírek közé tartozik, hogy sok állat talált gazdira, és több örökbefogadónktól kaptunk lelkendező levelet az új otthonra talált állatkával töltött pillanatokról. Gazdis lett Csiperke, Moha és Vargánya, a három fiatal degu; szintén gazdihoz került a kispatkányok közül Siegmund, William, Radames, Senta és Sieglinde. Így már „csak” 6 kispatkány keres szerető gazdit.
És most nézzünk néhányat a leveleink közül!
Annamária, Siegmund és William boldog gazdija írta nekünk:
"Siegmund az első perctől kezdve "beilleszkedett" a családba. Még Cirmivel, a macskával is leállt bratyizni. Ivkó, a 6 hónapos patkányunk is gyorsan elfogadta, megérkezésének napján már egy ketrecben aludtak. Siegi nagyon sokszor bosszantja Ivkót, hátha egy kis birkózás lesz belőle :o) William 2 nap múlva csatlakozott a csapathoz, de hamar behozta a "lemaradását". Már aznap Ő is a többiekkel hunyta álomra a kis szemeit. Természetesen, előtte Siegivel jót hancúroztak, átrendezték a ketrecet és Ivkót is bevonták a játékba (addig bosszantották, amíg inkább játszott velük, csak utána hagyják már végre egy kicsit szunyókálni).
Siegi idejének nagy részét evéssel, rosszalkodással és kunyerálással ("had jöjjek ki légyszi!") tölti. Ahogy nyílik a ketrec ajtaja, abban a percben Ő már mászik is kifelé a vállunkra. Will állandóan valamelyik gazdin szeretne ülni, rohangálni vagy csak aludni. Sokat játszik Siegivel és első perctől kezdve, ha a ketrecben vannak Ivkó mellé bújik, ha megpihen egy kicsit. Örülök neki, hogy ilyen jól kijönnek a fiúk.
Nagyon boldoggá tesz minket és persze Ivkót is, hogy ez a két kis rosszcsont nálunk lakhat!"
Maja örvendezett Vargánya, a kis degu érkezésén:
Jelentem, Vargánya jól van. :) Tegnap összeengedtem a kis bice-bóca degummal, és nagyon jól viselkednek. Egészen érdekes, olyanok, mint apa és fia. A kicsi utánozza a nagyot, aki sajnos, a lába miatt elég sokat pihen, így amióta egy terráriumban vannak, a pici is ezt teszi. Nem is láttam még ekkora ragaszkodást, a pici még a fülét is akkor vakarja meg, amikor a nagy. :) Egy ideig egymáson aludtak, rendszerint a nagy felül, gondolom ezt Vargánya megelégelte (nem lehet egyszerű 3 hónaposan egy négy éves degut tartani :) ), most szorosan egymás mellé kuporodva alszanak. Vargánya nagyon hiperaktív, szerencsére, mert ez is azt jelzi, hogy egészséges. Már háromszor kiszökött valahogy a terráriumból, azóta a néha Houdininek is szólítom. :) Voltunk már a saját állatorvosomnál is, mindannyian, a cica oltást kapott, a nagy degum ápolgatást a lábára, a pici meg átvizsgálást, és szerencsére, mindenki jól van. :)
Köszönöm még egyszer, hogy örökbe fogadhattam, ezt a drágát! :)
Szandinak pedig két kis degu, Moha és a csonkolt farkú Csiperke vitt színt az életébe:
Szombat délután végre hazahoztuk Mohát és Csiperkét! Az alapos ismerkedés után hazafelé még beugrottunk vásárolni nekik egy-két apróságot. Itthon a két picilány azonnal felderítette az új lakhelyét, és bár hoztunk nekik "otthoni" csövet és függőágyat, ők mégis máshol találták meg a pihenőhelyüket a ketrecben :) Rettentően kíváncsiak voltak, de kézbe nem tudtuk/mertük őket venni. (másnap kiderült, ez inkább rajtunk múlott, mert másnap reggeltől estig szinte többet voltak a lányaimnál, mint a ketrecben :) Éjjel összebújva aludtak békésen, csak hajnalban volt némi csipogás, valaki rosszat álmodhatott(?). De ez a kis esemény kizárólag a malacokat idegesítette, volt is ugrálás miatta részükről :) Persze duzzognak is a cocák, mert kevesebb figyelmet kaptak a hétvégén ;-)
Esznek, isznak rendesen, játszanak, szemmel láthatóan jól érzik magukat :) Amúgy Csiperke ( a sérült) a kezesebb, ő nagyon szívesen veszi, ha kézben van. Moha picit félénkebb, kevésbé ajánlkozik ki a ketrecből - de ez tényleg csak Csiperkéhez képest, amúgy azért annyira nem vonakodik :)
Összességében mind a négyen örülünk, hogy ez a két kis árva bekerült a családba!
Sajnos nem minden állatkánk volt ilyen szerencsés. Március 19.-én késő este kaptunk egy telefont egy állatbaráttól, aki egy rossz állapotban lévő, lesoványodott tengerimalacot talált Pécelen. Szerencsére a közelben volt az egyik önkéntesünk, aki át tudta venni az állatkát. Domino, ahogy a fekete-fehér foltos malackát elneveztük, sajnos csak pár napig volt velünk – az azonnali állatorvosi beavatkozás és gondoskodás sem tudta már megmenteni az életét. Domino esete volt csoportunk eddigi működésének egyik legszomorúbb fejezete. Domino történetét ITT olvashatják.
Domino
Brokkoli, a hányatott sorsú kis tengerimalac visszakerült hozzánk, mert hosszas próbálkozás után sem tudott összeszokni örökbefogadója régebbi tengerimalacával. Így Brokkoli újra gazdit keres!
Az autónk sajnos még mindig a szerelő udvarán áll; az idő szerencsére már melegebb, így szükség esetén szálíltóban is tudjuk hozni-vinni az állatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése