Egy kis vidámság, ha már itt a tavasz: íme néhány mail, amiket örökbefogadóinktól kaptunk mostanában. :)
Siegmund és William, a 2 kis patkány
„Siegmund az első perctől kezdve "beilleszkedett" a családba. Még Cirmivel, a macskával is leállt bratyizni.
Ivkó, a 6 hónapos patkányunk is gyorsan elfogadta, megérkezésének napján már egy ketrecben aludtak. Siegi nagyon sokszor bosszantja Ivkót, hátha egy kis birkózás lesz belőle :o)
William 2 nap múlva csatlakozott a csapathoz, de hamar behozta a "lemaradását". Már aznap Ő is a többiekkel hunyta álomra a kis szemeit. Természetesen, előtte Siegivel jót hancúroztak, átrendezték a ketrecet és Ivkót is bevonták a játékba (addig bosszantották, amíg inkább játszott velük, csak utána hagyják már végre egy kicsit szunyókálni).
Siegi idejének nagy részét evéssel, rosszalkodással és kunyerálással ("had jöjjek ki légyszi!") tölti. Ahogy nyílik a ketrec ajtaja, abban a percben Ő már mászik is kifelé a vállunkra.
Will állandóan valamelyik gazdin szeretne ülni, rohangálni vagy csak aludni. Sokat játszik Siegivel és első perctől kezdve, ha a ketrecben vannak Ivkó mellé bújik, ha megpihen egy kicsit. Örülök neki, hogy ilyen jól kijönnek a fiúk.
Nagyon boldoggá tesz minket és persze Ivkót is, hogy ez a két kis rosszcsont nálunk lakhat.”
Pitypang és Szeder, a 2 kis degu:
„Múlt szerdán elhoztuk a kicsi degukat.
Nagyon jól érzik magukat az új helyükön, szinte pillanatok alatt hozzászoktak.
Imádják a függőágyukat és a betett faágakat.
Már egészen megszoktak minket is, ha beteszem a kezem rögtön szaladnak fel a vállamra és dünnyögnek egy kicsit.
Mindig csak egy kis foglalkozás után kapnak enni.
Mindig szárítunk nekik zöldségeket és van friss szénájuk is. Sajnos még itatót nem sikerült szereznünk, de vizet így is kapnak egy kis tálkából, amihez mindketten odaférnek, így nincs belőle vita. Ebbe adjuk a gyógyszerüket is, amitől látszólag nem fanyalodnak.
Szerintem nincs okuk panaszra:)
Egyszóval jól érzik magukat!”
Vargánya, a degu:
„Sziasztok!
Jelentem, Vargánya jól van. :) Tegnap összeengedtem a kis bice-bóca degummal, és nagyon jól viselkednek. Egészen érdekes, olyanok, mint apa és fia. A kicsi utánozza a nagyot, aki sajnos, a lába miatt elég sokat pihen, így amióta egy terráriumban vannak, a pici is ezt teszi. Nem is láttam még ekkora ragaszkodást, a pici még a fülét is akkor vakarja meg, amikor a nagy. :) Egy ideig egymáson aludtak, rendszerint a nagy felül, gondolom ezt Vargánya megelégelte (nem lehet egyszerű 3 hónaposan egy négy éves degut tartani :) ), most szorosan egymás mellé kuporodva alszanak. Vargánya nagyon hiperaktív, szerencsére, mert ez is azt jelzi, hogy egészséges. Már háromszor kiszökött valahogy a terráriumból, azóta a néha Houdininek is szólítom. :) Voltunk már a saját állatorvosomnál is, mindannyian, a cica oltást kapott, a nagy degum ápolgatást a lábára, a pici meg átvizsgálást, és szerencsére, mindenki jól van. :)
Köszönöm még egyszer, hogy örökbe fogadhattam, ezt a drágát! :)”
Moha és Csiperke, a 2 kis degu:
„Szombat délután végre hazahoztuk Mohát és Csiperkét!
Agatha-ék fantasztikusak voltak, engem szinte azonnal teleaggattak a kisdegukkal, akikkel a szerelem első látásra megesett :)
Az alapos ismerkedés után hazafelé még beugrottunk vásárolni nekik egy-két apróságot.
Itthon a két picilány azonnal felderítette az új lakhelyét, és bár hoztunk nekik "otthoni" csövet és függőágyat, ők mégis máshol találták meg a pihenőhelyüket a ketrecben :)
Rettentően kíváncsiak voltak, de kézbe nem tudtuk/mertük őket venni. (másnap kiderült, ez inkább rajtunk múlott, mert másnap reggeltől estig szinte többet voltak a lányaimnál, mint a ketrecben :))
Éjjel összebújva aludtak békésen, csak hajnalban volt némi csipogás, valaki rosszat álmodhatott(?). De ez a kis esemény kizárólag a malacokat idegesítette, volt is ugrálás miatta részükről :) Persze duzzognak is a cocák, mert kevesebb figyelmet kaptak a hétvégén ;-)
Esznek, isznak rendesen, játszanak, szemmel láthatóan jól érzik magukat :)
Amúgy Csiperke ( a sérült) a kezesebb, ő nagyon szívesen veszi, ha kézben van. Moha picit félénkebb, kevésbé ajánlkozik ki a ketrecből - de ez tényleg csak Csiperkéhez képest, amúgy azért annyira nem vonakodik :)
Összességében mind a négyen örülünk, hogy ez a két kis árva bekerült a családba!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése