Visszafogott, félénk, nem kifejezetten barátkozós állatka volt, aki több önkéntest is próbára tett; volt, aki egyáltalán nem jött ki vele, a harapásról sem tudta leszoktatni, de Szvetozária végül hosszas hányattatás után megtalálta a megfelelő gondozót Noémiben, aki a saját patkányaival is össze tudta szoktatni a kissé gyanakvó természetű leányzót. Az emberekkel szembeni enyhe bizalmatlanságát sosem tudta teljesen levetni, de annak azért örülünk, utolsó hónapjait boldogan, a nyugodt környezet és a fajtársak adta biztonságban élte le. Albínó - ráadásul problémás állatka - lévén, nem igazán volt esélye végleges gazdát találni, hiszen a többség feltűnő és érdekes színű, kezes példányokat szeretne örökbe fogadni. Szvetozáriára sosem volt érdeklődő, de ettől ő még teljes értékű és szeretetreméltó állat volt; sőt, aki valaha dolgozott menhelyen, az tudja, hogy az ilyen esélytelen, "felesleges", senkinek sem kellő állatok jelentik számunkra a legtöbbet...
Isten veled, Szvetozária; talán egyszer még találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése