Gyászolunk...

Az elmúlt napokban sajnos két veszteség is ért minket: Szvetlána és Tatjána elment.

Szvetlána állapota hirtelen, egyik napról a másikra romlott le; étvágytalan lett, passzív, elvesztette érdeklődését a külvilág iránt. Bélelzáródásra gyanakodtunk, de erre utaló egyértelmű jelet nem találtunk. Az állatorvos azonban nem sok jóval biztatott, miután a röntgen vizsgálat kimutatta, hogy az állat egyik veséje harmadakkora, mint lennie kellene, a másik pedig megnagyobbodott, ezért a kiválasztása nem működött rendesen. Immunerősítőt és infúziókat kapott, és az állatorvos emésztést segítő gyógyszert és szükség esetén kényszeretetést írt elő. Néhány nagyon nehéz nap után, amíg Szvetlánát fecskendővel kellett etetnünk, úgy tűnt, lábra kap az állat, legalábbis élénkebb lett, picit megerősödött. Sajnos azonban korai volt az örömünk, mert az állapota hirtelen újra rosszabbra fordult. Bent tartották a klinikán, hogy szükség esetén azonnal be lehessen avatkozni, de Szvetlána múlt szerdán, augusztus 25.-én délelőtt feladta a harcot. Csak az vigasztal, hogy az utóbbi pár hetet békében, szeretetben töltötte, és a gondozója mellett kicsit megtapasztalhatta, milyen az igazi törődés.

Tatjánával már hetek óta jártunk orvoshoz furcsa, megmagyarázhatatlan gyengeség-rohamai miatt, ami esetenként ájuláshoz is vezetett. Az állatorvosi egyetem specialistái is értetlenül álltak az eset előtt, mert sem a röngten, sem az ultrahang nem mutatott szervi elváltozást, és az állat vérképében sem látszott semmi olyasmi, ami indokolhatta volna a félholt állapotot. Pár napot ő is bent töltött a klinikán, rengeteg vitamint, infúziót kapott, és átmenetileg az ő állapota is javulni látszott. Ma éjjel azonban görcsök és fuldoklási roham tört rá, és egyértelmű volt, hogy nem lehet már segíteni. Ezért ma délelőtt úgy döntöttünk, humánusabb átsegíteni Tatjánát a szivárványhídon, mint várni, hogy magától, szenvedések közepette pusztuljon el.

Mindkét állat nagyon a szívünkhez nőtt, bár különböző személyiségek voltak. Szvetlána mindig csöndes volt, tartózkodó, félénk, aki csak nehezen oldódott fel és lassan teremtett kapcsolatot emberekkel és állatokkal egyaránt. Tatjána talpraesett volt, kiemelkedően okos, igazi kis túlélő, akit daganatosan mentettünk meg a kígyóeledel-sorstól, és a műtét alatt és után hihetetlen életerőről tett tanúbizonyságot. Patkányok voltak, ráadásul albínók, így nem indultak túl jó eséllyel a gazdikeresésben, bár nagyon szerettük volna, hogy végleges otthont találjanak. Egyikük sem tudta igazán, mit jelent kötődni egy gazdihoz, hiszen nem volt lehetőségük ezt megtapasztalni, csupán életük utolsó heteiben, hónapjaiban. Reméljük, hogy gondozóink odaadása és szeretete némileg kárpótolta őket azokért a megpróbáltatásokért, amiket fiatalon kellett elszenvedniük.

Isten veletek, Szvetlána és Tatjána; köszönjük, hogy veletek lehettünk.